Az élő bolygó

Bolygónkon ​nincs olyan hely, ahol ne lenne élet. Éghajlatának szélsőséges és élőhelyeinek szinte végtelen változatossága mindenütt otthont nyújt a növényeknek, az állatoknak és az embernek. Igaz, vannak dúsan termő területek, ahol élőlények tömegei élnek, másutt kevés képviselőjük éppen csak életben marad. Az egyes fajok, de sokszor egész életközösségek is képesek úgy alkalmazkodni környezetükhöz, hogy a lehető legjobban kiaknázhassák a jégtakaró vagy a tundra, az erdő vagy a síkság, a sivatag vagy az óceán, de még a tűzhányó adta feltételeket is. Alkalmazkodásuk néha egészen rendkívüli: vannak halak, amelyek járnak, vagy a szárazföldön, levelekre rakják le ikráikat: kígyók, amelyek repülnek, és madarak, amelyek nem tudnak repülni, de úgy legelésznek, mint az őz; és vannak medvék, melyeknek szőr nő a talpukon.
David Attenborough televíziós sorozata nyomán készült könyvében az Élő bolygóban, a kutató szemével, fáradhatatlan kíváncsiságával és ragályos lelkesedésével világítja meg a különböző életközösségek bonyolult életét, a Himalája magányos csúcsától kezdve a világon legújabban kialakult élőhelyig, a nagyvárosokig, ahol élőlények csak a közelmúltban vetették meg lábukat.
Mire a könyv végére érünk, nehéz megmondani, mi a csodálatosabb – az az ötletesség, amellyel a fajok sikeresen biztosítják megélhetésüket, vagy az egymással és a bolygónk nyújtotta élőhelyekkel való kölcsönös függésük bonyolultsága.
Pompás fényképek gazdag gyűjteményével illusztrálja a Föld felszínének és lakóinak legfontosabb sajátosságait, hasonlóan az evolúció történetéhez, amelyet a szerző előző könyvében, az "Élet a Földön" című kötetben mesélt el.